epiteszforum

Egy újabb műemléki védelem alatt álló épület bővítése jut mára.
A Szabadság téri neobarokk magánpalotát 1901-ben építtette a bácskai gyáros és földbirtokos Dungyerszky család. A korabeli arisztokrácia kedvelt tervezője, az Andrássyak és Károlyiak által is foglalkoztatott szászországi Arthur Meinig tervei alapján megépült ház az államosítás után minisztériumi, majd irodai, szövetkezeti székház funkciót kapott - s talán már teljesen szükségtelen is megemlíteni, hogy ez építészeti szempontból milyen következményekkel járt.

Felújításakor a legnagyobb falatot a tetőtér beépítése jelentette: a hatósági előírásoknak és a megrendelő igényeinek egyszerre megfelelő truváj azonban sikeresnek bizonyult. A tetőtér beépítésénél a tervezők -a friss Ybl-díjas Nagy Csaba és kollégája, Pólus Károly - úgy találtak rá a legalkalmasabb megoldásra, mint az okos lány Mátyás király meséjében: üveg is, meg nem is – pala is meg nem is.

Hunsett Mill egy kis vízimalom az Ant folyó mellett, a Norfolk Broads Nemzeti Parkban. Az épület a molnár lakása volt egészen 1900-ig, amikor az elektromosság megjelenésével a szélkerekek egyszerre idejétmúlttá váltak.

Működésének beszüntetése után magántulajdonba került, lakóházként funkcionált, de továbbra is a helyi épített örökség fontos emlékeként tartották számon. A ház 20. századi történelme során számos átgondolatlan bővítést szenvedett el, amelyekkel a régi épület térrendszerének hiányosságait kívánták orvosolni. Végül a ház tulajdonosai úgy döntöttek, hogy az újabb toldozgatások helyett visszaállítják a 19. századi molnárház csinos arányait, és csupán az egyik oldalán bővítik egy új, egyszerű tömeggel.

A londoni ACME Architects vezető építészei, Friedrich Ludewig és Stefano Dal Piva a régi ház rekonstrukciója és az új épület energiahatékonysága mellett a táj ökológiai egyensúlyának helyreállítására, valamint az árvízvédelem megoldására is gondot fordítottak.

Bővebben itt.

A Paks főterén álló hajdani Erzsébet Szálló az 1840-es években épült, eredetileg szálloda és kaszinó kettőse üzemelt benne. A második világháborút követő államosítás aztán a város legjelentősebb klasszicista épületét viharvert sorsra juttatta: üzemi konyhától textiláruházig minden volt, csak önmaga nem. A '70-es években megejtett szerkezeti felújítás már erősen ráfért az épületre, ugyanakkor eltűntek az eredeti nyílászárók, az eredeti vakolat és belső festés, és az épület térszerkezetébe is durván belenyúltak. (pestiek, ki ne ismerné a hajdani IKV-s felújítások báját, például)
2006-ban aztán a város eladta az egészet a Paksi Atomerőműnek. Szerencsére.

Miután az erőmű saját vendégeinek színvonalas elszállásolását is meg kívánta oldani, magától értetődő volt az ikonikus épület felújíttatása. A szálló mellett korábban nyugdíjasházként működő épületet szintén átalakíttatták, itt kapott helyet a város felé is nyitott kávézó-cukrászda, és megépült egy új épületszárny is.

A főépület felújítását a Kern és Klenk Építésziroda (Klenk Csaba)jegyzi, az egykori nyugdíjasház átalakítása a Földes és Társai Építésziroda (Földes László)munkája, míg az új épületeket és egyben a három feladatrészt összefogó generáltervezői munka a Fejérdy és Bartók Építésziroda (Fejérdy Péter és Bartók István) nevéhez fűződik. Mindhárom épületrész belsőépítészeti munkáit Frank György készítette. Az együttesben színvonalas szálloda, wellness, kávézó és konferenciaterem kapott helyet.

Hogyan lehet egy klasszicista épülethez úgy hozzányúlni, hogy azzal a meglévő építészeti minőség ne csorbuljon, hanem gazdagodjon? Hát így.