A Paks főterén álló hajdani Erzsébet Szálló az 1840-es években épült, eredetileg szálloda és kaszinó kettőse üzemelt benne. A második világháborút követő államosítás aztán a város legjelentősebb klasszicista épületét viharvert sorsra juttatta: üzemi konyhától textiláruházig minden volt, csak önmaga nem. A '70-es években megejtett szerkezeti felújítás már erősen ráfért az épületre, ugyanakkor eltűntek az eredeti nyílászárók, az eredeti vakolat és belső festés, és az épület térszerkezetébe is durván belenyúltak. (pestiek, ki ne ismerné a hajdani IKV-s felújítások báját, például)
2006-ban aztán a város eladta az egészet a Paksi Atomerőműnek. Szerencsére.
Miután az erőmű saját vendégeinek színvonalas elszállásolását is meg kívánta oldani, magától értetődő volt az ikonikus épület felújíttatása. A szálló mellett korábban nyugdíjasházként működő épületet szintén átalakíttatták, itt kapott helyet a város felé is nyitott kávézó-cukrászda, és megépült egy új épületszárny is.
A főépület felújítását a Kern és Klenk Építésziroda (Klenk Csaba)jegyzi, az egykori nyugdíjasház átalakítása a Földes és Társai Építésziroda (Földes László)munkája, míg az új épületeket és egyben a három feladatrészt összefogó generáltervezői munka a Fejérdy és Bartók Építésziroda (Fejérdy Péter és Bartók István) nevéhez fűződik. Mindhárom épületrész belsőépítészeti munkáit Frank György készítette. Az együttesben színvonalas szálloda, wellness, kávézó és konferenciaterem kapott helyet.
Hogyan lehet egy klasszicista épülethez úgy hozzányúlni, hogy azzal a meglévő építészeti minőség ne csorbuljon, hanem gazdagodjon? Hát így.
Ha nem magától a tervezőtől tudom meg a teljes históriát, sosem jutott volna eszembe, hogy a mára már kicsit lerongyolódott BNV területén álló két éve felújított 
Utolsó kommentek