Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hogyan bontsunk el egy szökőkutat?

Életfa - Bán Ferenc szökőkútja Nyíregyházán 2008-ban (c)www.epiteszforum.hu

Balhé van Nyíregyházán, mégpedig egy szökőkút miatt. A biztosítékot -egyeseknél - már megint a hazai építésztársadalom egyik nagy öregjének, az etalonnak számító Kossuth- és Prima Primissima-díjas Bán Ferencnek sikerült kivernie Életfa nevű kompozíciójával - kérdés már csak az, hogy mi számít itt igazán botrányosnak?

Nyíregyházán, a százhúszezres szabolcsi megyeszékhelyen van egy szűk csoport, akik szűnni nem akaró gyűlölettel hergelik a helyieket a főtéren álló szökőkút ellen. A pár száz főt számláló „nem-tetszik” csoport különféle portálokon, internetes szavazásokkal és hozzászólásokkal tiltakozik a Bán Ferenc tervei alapján, szakmai zsűrik támogatásával készült, valóban nem mindennapi szobor elbontása, de legalábbis áthelyezése érdekében. A felelős vezetők bizonytalankodnak, a szakma hallgat, az alkotó megalázva. A kortárs művészet esete az utólag heccelőkkel - Garai Péter helyzetjelentése.

0 Tovább

Hidakat, ne falakat - átadták a szolnoki Tiszavirág hidat

Hidakat, ne falakat Szolnokon egy hete adták át Közép-Európa leghosszabb gyalogoshídját. Az ünnepélyes megnyitón a hideg ellenére rengetegen várták, hogy végre feljussanak és átsétálhassanak a város tüdejének számító Tiszaligetbe. Órákkal a sötétedés után magától értetődő természetességgel kezdett el élni a híd: Az ünneplő tömeg elvonulása után sétáló párok, kisgyermekes családok, kutyások, biciklisek vették birtokba a terepet, és megjelentek az első kocogók is. A tiszavirágra emlékeztető híd érezhetően tetszett az embereknek, legalábbis erre engedtek következtetni a lépten-nyomon elcsípett mondatok, beszédfoszlányok.
Calatrava http://www.calatrava.com/, akinek hatása erősen érződik a hídon (s az igazán nagyoktól tanulni sosem szégyen) egyszer így fogalmazott: „Egy híd létesítése fontosabb  kulturális gesztus lehet, mint egy új múzeum nyitása, ugyanis a híd mindenki  számára – még a művészet iránt nem érdeklődők számára is – hozzáférhető. Egy műtárgy, mely nem csupán átalakítja a természetet, hanem egyben egyfajta rendet is teremt – ennél nincs hatásosabb.”
A műtárgyat - mert azt hiszem, okkal nevezhetjük annak- dr. Gajdos István vezetésével az A.D.U. Építészirodának valamint Pálossy Miklósnak,a Pont-Terv Zrt. mérnökének köszönhetjük.
Az átadó eseményről és az első impressziókról pedig részletesebben itt számoltunk be.http://epiteszforum.hu/node/17839

Szolnokon egy hete adták át Közép-Európa leghosszabb gyalogoshídját. Az ünnepségen a hideg ellenére rengetegen gyűltek össze és várakoztak arra, hogy végre feljussanak és átsétálhassanak a város tüdejének számító Tiszaligetbe. Órákkal a sötétedés után pedig magától értetődő természetességgel kezdett el élni a híd: A tömeg elvonulása után sétáló párok, kisgyermekes családok, kutyások, biciklisek vették birtokba a terepet, és megjelentek az első kocogók is. A tiszavirágra emlékeztető híd érezhetően tetszett a rajta sétáló szolnokiaknak, legalábbis erre engedtek következtetni a lépten-nyomon elcsípett mondatok, beszédfoszlányok. Calatrava, akinek hatása erősen érződik a hídon (és az igazán nagyoktól tanulni sosem szégyen, különösen ha az ember még kitűnő tanítványként is vizsgázik) egyszer így fogalmazott: „Egy híd létesítése fontosabb  kulturális gesztus lehet, mint egy új múzeum nyitása, ugyanis a híd mindenki  számára – még a művészet iránt nem érdeklődők számára is – hozzáférhető. Egy műtárgy, mely nem csupán átalakítja a természetet, hanem egyben egyfajta rendet is teremt – ennél nincs hatásosabb.”
Ezt a műtárgyat - mert azt hiszem, okkal nevezhetjük annak- dr. Gajdos István vezetésével az A.D.U. Építészirodának valamint Pálossy Miklósnak, a Pont-Terv Zrt. mérnökének köszönhetjük. Igen, mi is köszönjük, és a szolnokiakkal együtt örülünk neki. Hidat építeni cool, jó és szép hidat tervezni ill. építeni meg még annál is jobb dolog. Az átadó eseményről és az első impresszióinkról pedig részletesebben itt számoltunk be.

0 Tovább

Színre színt

 

Színre színt
Ahogy olvad a hó, egyre depisebben fest minden. Gyerekként ilyenkor utáltuk a legjobban az iskolába-menetelt is. Kinn latyak és szürkeség, bent ugyanaz a -főként vajsárgából és undok-zöldből koszolódott- szürkeség fogadott, amit legfeljebb a különböző faliújságok akkoriban kötelezően vörös vászon háttere, és a termek falait díszíteni hivatott "a tudományos élet nagyjai"-portrék sora tört meg. Igaz, utóbbiak sem túl nagy sikerrel: a komoran fekete-fehér képekhez képest még a biológia-terem formalinhengereiben sorakozó boncolt békák és egerek is üde színfoltként hatottak.
Karácsony környékére már magunk is kissé elszürkült fejjel bambultunk a korán besötétedett termekben a fekete táblák fehér képleteire, vagy -ellensúlyozandó, amit kell- elképesztő akciókkal keztük szórakoztatni magunkat, osztályfőnökünk legnagyobb bánatára.
Soha jobbkor nem jöhetett tehát senkinek egy iskolai szünet, mint akkoriban nekünk a téli vakáció.
Persze nem gondolon, hogy bárki is kevésbé örülne a téli szünetnek ebben a budaörsi iskolában, de holtbiztos, hogy ebben a térben nemigen eshetnek apátiába:) Az épületet Dobai János tervezte, a belsőépítészet pedig Tardos Tibor munkája, aki megérdemelten nyerte el idén Az Év Belsőépítésze-díját ezért a projektért.

Ahogy olvad a hó, egyre depisebben fest a város. Gyerekként ilyenkor utáltuk legjobban az iskolába-menetelt is. Kinn latyak és szürkeség, bent ugyanaz a -főként vajszínűből és undok-zöldből koszolódott- szürkeség fogadott, amit legfeljebb a különböző faliújságok akkoriban kötelezően vörös vászon háttere, és a termek falait díszíteni hivatott "a tudományos élet nagyjai"-portrék sora tört meg. Igaz, utóbbiak sem túl nagy sikerrel: a komoran fekete-fehér képekhez képest még a biológia-terem formalinhengereiben ázó boncolt békák és egerek is üde színfoltként hatottak.

Karácsony környékére már magunk is kissé elszürkült fejjel bambultunk a korán besötétedett termekben a fekete táblák fehér képleteire, vagy -ellensúlyozandó, amit kell- elképesztő akciókkal kezdtük szórakoztatni magunkat, osztályfőnökünk legnagyobb bánatára. Soha jobbkor nem jöhetett tehát senkinek egy iskolai szünet, mint akkoriban nekünk a téli vakáció.

Persze nem gondolom, hogy bárki is kevésbé örülne a téli szünetnek ebben a budaörsi iskolában, de holtbiztos, hogy ebben a térben nemigen eshetnek apátiába:) Az épületet Dobai János tervezte, a belsőépítészet pedig Tardos Tibor munkája, aki ezért a projektért megérdemelten nyerte el idén Az Év Belsőépítésze-díjat.

0 Tovább

Graffitizés vésővel és kalapáccsal

Kevés megosztóbb dolog van a graffitinél. Míg egyesek a szívükhöz kapnak, és művelőit többéves börtönbüntetéssel sújtanák, mások új művészeti ágat látnak benne, amely újraértelmezi a városi teret.
A műfaj üldözői hajlamosak eltekinteni attól, hogy különbséget tegyenek az öncélú firkálás,rongálás illetve a műfajt lassan a galériákba emelő művészi teljesítmény között, mely nem elvesz, de sokkal inkább hozzátesz a városi térhez. A portugál Alexandre Farto bontásra ítélt házfalaknak esik neki vésővel, fúróval, az eredményről pedig ki-ki döntse el, mit gondol. Nekem bejön.
És egy videó:

Kevés megosztóbb dolog van a graffitinél. Míg egyesek a szívükhöz kapnak, és művelőit többéves börtönbüntetéssel sújtanák, mások új művészeti ágat látnak benne, amely újraértelmezi a városi teret. A műfaj üldözői hajlamosak eltekinteni attól, hogy különbséget tegyenek az öncélú firkálás,rongálás illetve a műfajt lassan a galériákba emelő művészi teljesítmény között, mely nem elvesz, de sokkal inkább hozzátesz a városi térhez. A portugál Alexandre Farto bontásra ítélt házfalaknak esik neki vésővel, fúróval, az eredményről pedig ki-ki döntse el, mit gondol. Nekem bejön.

És egy videó:

0 Tovább

háziállatkák*

Társasház Tokióban

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a holland városok, az ottani házak, térszervezés megismerése óta azt érzem, hogy itthon gyakran fölöslegesen nagy terekben élünk, fölöslegesen nagy méretekben gondolkodunk és építkezünk - ha építkezhetünk. Lépten-nyomon látom, hogy ha megadatik egy zsebkendőnyinél azért jóval nagyobb telek,  inkább szükségtelenül nagy házat húznak fel rá, természetesen a kert rovására. Egyedülálló városi ember persze könnyebben megelégszik harmincegynéhány négyzetméterrel is (meggyőződésem, hogy Pest szoba-konyháinak sem elsősorban a méretük a legnagyobb bajuk.) Van azonban a területfoglalásnak egy olyan véglete, ami után még a magam negyvenöt négyzetméterét is már-már luxusnak érzem: katt Tokió apró épületeire, Várhelyi Judit összeállításában.

Persze ebből is ki lehet hozni a lehető legjobbat, lásd a Klein Dytham Architecture (KDa) épületeit.

KDa - Billboard, Tokyo

*Yoshiharu Tsukamoto: PET architecture

Update: Szent Eltvíz kommentjének is köszönhetően, eszembejutott még valami.

2 Tovább

boarding

Lakóhajókkal, víziházakkal indítjuk útjára ezt a blogot. Boldogult hajógyáriszigetes korunkban - amikor a szerkesztőség még ott működött -, gyakran álltam meg a sziget mélyre húzódó déli öblét átszelő pontonhídon, és nézegettem egy, talán évtizedek óta ott dekkoló, lerobbant uszályon ringatózó építményt. Kormos volt és lepusztult, túl közel az irodaépületekhez, de mégis. Leültem vele szemben a pontonhídra, lábamat merészen kilógattam a víz fölé. Próbáltam felmérni, mennyire lehet mély a víz, arra az esetre, ha buliz viráglocsolás közben leendő otthonom váratlanul kissé erőteljesebben megbillenne. Áhhh, ebben azért én tudnék élni, gondoltam, és mindenféle vad ötleteim támadtak arról, hogy hogyan is lehetne Budapestet ilyen lakóhajókkal benépesíteni.

Aztán a kezem -képletesen- a Dunába lógott, én pedig felébredtem, és gyorsan visszamentem a dolgomra, és többet soha nem gondoltam lakóhajókra. Vagyishogy majdnem soha: tudniilik tegnap újra megcsapott a fíling, miután elolvastam a holland +31 Architects iroda alapítóival készült interjút.

0 Tovább

epiteszforum

blogavatar

Az epiteszforum.hu is ember

Utolsó kommentek