epiteszforum

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki saját iskolai emlékei után a menza szót hallva nemigen tudott másra asszociálni, mint a zsíros, nehéz főzelékszagra (kantinszag), a "praktikus" eszcájgon megtelepedő gyanús rétegekre és foltokra, amiket már akkor is látni véltem, ha a mosogató igazán kitett magáért. Ja, és az abrosz. Nem tudom, hogy a foltos textil vagy a kopott viaszosvászon vette-e el a kedvem jobban az evéstől.

Persze nem tudhatom azt sem, hogy a dunaújvárosi főiskolai kollégiumok tövében üzemelő hajdani Főiskola Étterem is hasonló volt-e, egy biztos: akármilyen is volt, az már a múlté.  A négy éve bezárt menzát Campus Étterem néven nemrég újra megnyitották, új, piros ruhát kapott, bővítették és átszabták a belsejét. És láss csodát: bár a diákok az eltelt "menzátlan" évek óta mintha leszoktak volna az iskolai ebédlőhelyről, a felújított étterem egyre népszerűbb a városiak körében.

Én meg szívesen beugranék ide naponta egy ebédre.

Vezető tervező: Hartvig Lajos DLA, az építész tervezők Földes László és Gönczi Orsolya voltak. Mizsei Anett beszámolója és még több kép a Campus Étteremről pedig itt található.

Egy újabb műemléki védelem alatt álló épület bővítése jut mára.
A Szabadság téri neobarokk magánpalotát 1901-ben építtette a bácskai gyáros és földbirtokos Dungyerszky család. A korabeli arisztokrácia kedvelt tervezője, az Andrássyak és Károlyiak által is foglalkoztatott szászországi Arthur Meinig tervei alapján megépült ház az államosítás után minisztériumi, majd irodai, szövetkezeti székház funkciót kapott - s talán már teljesen szükségtelen is megemlíteni, hogy ez építészeti szempontból milyen következményekkel járt.

Felújításakor a legnagyobb falatot a tetőtér beépítése jelentette: a hatósági előírásoknak és a megrendelő igényeinek egyszerre megfelelő truváj azonban sikeresnek bizonyult. A tetőtér beépítésénél a tervezők -a friss Ybl-díjas Nagy Csaba és kollégája, Pólus Károly - úgy találtak rá a legalkalmasabb megoldásra, mint az okos lány Mátyás király meséjében: üveg is, meg nem is – pala is meg nem is.

Hunsett Mill egy kis vízimalom az Ant folyó mellett, a Norfolk Broads Nemzeti Parkban. Az épület a molnár lakása volt egészen 1900-ig, amikor az elektromosság megjelenésével a szélkerekek egyszerre idejétmúlttá váltak.

Működésének beszüntetése után magántulajdonba került, lakóházként funkcionált, de továbbra is a helyi épített örökség fontos emlékeként tartották számon. A ház 20. századi történelme során számos átgondolatlan bővítést szenvedett el, amelyekkel a régi épület térrendszerének hiányosságait kívánták orvosolni. Végül a ház tulajdonosai úgy döntöttek, hogy az újabb toldozgatások helyett visszaállítják a 19. századi molnárház csinos arányait, és csupán az egyik oldalán bővítik egy új, egyszerű tömeggel.

A londoni ACME Architects vezető építészei, Friedrich Ludewig és Stefano Dal Piva a régi ház rekonstrukciója és az új épület energiahatékonysága mellett a táj ökológiai egyensúlyának helyreállítására, valamint az árvízvédelem megoldására is gondot fordítottak.

Bővebben itt.

A Paks főterén álló hajdani Erzsébet Szálló az 1840-es években épült, eredetileg szálloda és kaszinó kettőse üzemelt benne. A második világháborút követő államosítás aztán a város legjelentősebb klasszicista épületét viharvert sorsra juttatta: üzemi konyhától textiláruházig minden volt, csak önmaga nem. A '70-es években megejtett szerkezeti felújítás már erősen ráfért az épületre, ugyanakkor eltűntek az eredeti nyílászárók, az eredeti vakolat és belső festés, és az épület térszerkezetébe is durván belenyúltak. (pestiek, ki ne ismerné a hajdani IKV-s felújítások báját, például)
2006-ban aztán a város eladta az egészet a Paksi Atomerőműnek. Szerencsére.

Miután az erőmű saját vendégeinek színvonalas elszállásolását is meg kívánta oldani, magától értetődő volt az ikonikus épület felújíttatása. A szálló mellett korábban nyugdíjasházként működő épületet szintén átalakíttatták, itt kapott helyet a város felé is nyitott kávézó-cukrászda, és megépült egy új épületszárny is.

A főépület felújítását a Kern és Klenk Építésziroda (Klenk Csaba)jegyzi, az egykori nyugdíjasház átalakítása a Földes és Társai Építésziroda (Földes László)munkája, míg az új épületeket és egyben a három feladatrészt összefogó generáltervezői munka a Fejérdy és Bartók Építésziroda (Fejérdy Péter és Bartók István) nevéhez fűződik. Mindhárom épületrész belsőépítészeti munkáit Frank György készítette. Az együttesben színvonalas szálloda, wellness, kávézó és konferenciaterem kapott helyet.

Hogyan lehet egy klasszicista épülethez úgy hozzányúlni, hogy azzal a meglévő építészeti minőség ne csorbuljon, hanem gazdagodjon? Hát így.

Természeti környezetben sokszor nehéz megtalálni azokat a biztos igazodási pontokat, amelyek mentén felépíthető az elképzelt épület. A szlovéniai Podčertrek településen található Sotelia Wellness Hotel meredek domboldalban helyezkedik el, két meglévő, különböző építészeti megfogalmazású szálloda között. Az új épület egyikükhöz sem próbál meg alkalmazkodni, hanem - tisztes távolságot tartva tőlük - a természeti környezettel keresi a kapcsolatot.

Az Enota tervezőcsapata (Dean Lah, Milan Tomac, Petra Ostanek, Anže Zalaznik, Eva Matjašič, Darko Vasiljevič és Mojca Žerjav) olyan koncepciót alkotott, amely léptékével, struktúrájával a táj részévé igyekszik válni, minél kisebb sebeket ejtve rajta.

Egy újabb hotel, ezúttal a szomszédból.

Ha nem magától a tervezőtől tudom meg a teljes históriát, sosem jutott volna eszembe, hogy a mára már kicsit lerongyolódott BNV területén álló két éve felújított EXPO Hotelről többet is gondoljak, mint egy jól sikerült szállodafelújításról.

Bár nem teljesen a véletlen műve a találkozás, de mindenképpen példaértékű, ahogyan egy épület felújításában az eredeti tervező szintén építész fia, ifj. Horváth Ákos végül a vezető tervező, Rosta S. Csaba társtervezőjévévé válik.

Egy hotelfelújítás mögött húzódó másik történet a megújulásról és a folyamatosságról, és két építész rendkívüli kollegiális kapcsolódásáról.

Gyerekkoromban meghatározó volt egy aprócska baba, amit Lengyelországból kaptam. Visszaemlékezve semmi különös, de azért mégis... Később jött a lengyel grafika, lengyel plakát, lengyel film, megfejelve egy '89 nyarán megejtett lengyelországi úttal (az élményhalmazból a legidevágóbb egy délután az akkor még turisták által kevésbé ismert krakkói Jama Michalika kávézóban)

Aztán idővel valahogy eltávolodott, elhalványult az egész, itthon már kevésbé lehetett bármit is látni, érzékelni abból a lengyel vizuális kultúrát átható spirituszból, ami egyszerre eredményezett "faragatlanul" szikár, ugyanakkor gondolati síkon finoman cizellált tárgyakat, tipográfiát, épületeket... Pedig ott volt az mindig, csak mi nem törődtünk vele már annyit. A rendszerváltást követően figyelmünket távoli, addig egyáltalán, vagy alig elérhető "célpontok" kötötték le, és lassan megfeledkeztünk saját legközelebbi szomszédainkról. Pedig megéri kicsit körbenézni.

Paweł Świerkowski és Bartosz Jarosz fiatal lengyel építészek, akik a poznańi Műszaki Egyetem elvégzése és külföldi tapasztalatszerzések után alapították meg saját irodájukat Neostudio néven. Munkáikkal gyorsan ismertté váltak, ezek közül két, Poznań környéki lakóházukat Nemes András mutatja be.

Újra Japán, egy - a múltkori PET Architecture-darabokhoz viszonyítva fényűző méretekkel rendelkező - családi ház, és egy környezetbarát technológia. A levegő temperálását OM-szolár rendszerrel oldották meg, s mintha csak ennél több célja nem is lett volna a designnak, úgy rímelnek rá a technológiára a ház építészeti megoldásai. Ez a mély szakmai alázat ugyanakkor látványra is végtelenül gyönyörű, egyszerűségében is nagyszerű eredményt szült.

"Szép lehetsz, de okos nem" - Álljon hát itt nem csak az eredeti, de a kifordított ("Okos lehetsz, de szép nem") mondás élő cáfolata: A Nagoja kertvárosi részén felépült családi ház tervezője Nyilas Ágnes Japánban élő  építészmérnök, a Chukyo University környezetbarát építészetet oktató tanára. Építész munkatársai Iwamuro Yasuharu és Ito Yasuyuki, a nagojai Coelacanth and Associates tervezői voltak.