Gyerekkoromban meghatározó volt egy aprócska baba, amit Lengyelországból kaptam. Visszaemlékezve semmi különös, de azért mégis... Később jött a lengyel grafika, lengyel plakát, lengyel film, megfejelve egy '89 nyarán megejtett lengyelországi úttal (az élményhalmazból a legidevágóbb egy délután az akkor még turisták által kevésbé ismert krakkói Jama Michalika kávézóban)

Aztán idővel valahogy eltávolodott, elhalványult az egész, itthon már kevésbé lehetett bármit is látni, érzékelni abból a lengyel vizuális kultúrát átható spirituszból, ami egyszerre eredményezett "faragatlanul" szikár, ugyanakkor gondolati síkon finoman cizellált tárgyakat, tipográfiát, épületeket... Pedig ott volt az mindig, csak mi nem törődtünk vele már annyit. A rendszerváltást követően figyelmünket távoli, addig egyáltalán, vagy alig elérhető "célpontok" kötötték le, és lassan megfeledkeztünk saját legközelebbi szomszédainkról. Pedig megéri kicsit körbenézni.

Paweł Świerkowski és Bartosz Jarosz fiatal lengyel építészek, akik a poznańi Műszaki Egyetem elvégzése és külföldi tapasztalatszerzések után alapították meg saját irodájukat Neostudio néven. Munkáikkal gyorsan ismertté váltak, ezek közül két, Poznań környéki lakóházukat Nemes András mutatja be.