Itt billegünk az idei Karácsony legvégén; huszonhatodika vége van, hát ez is megvolt, féllábbal innen, féllábbal túl vagyok, lépnék is már egy jó nagyot az Újév felé vezető mezőn, gázolnék át már nagy léptekkel, (kicsit sietősen is, azt hiszem), hagynék nyomot a hóban vagy a sárban (bár hó is, sár is, és a nyomok is mulandók), csak most legyen végre igazán vége az elmúlt napoknak, és legyen végre valóban csend.
Nekem alapvetően ilyenkor a legjobb, Karácsony és Újév között, ebben a szusszanásnyi csendben, két nagyon fontos dolog közt félúton; ilyenkor, amikor már alábbhagy az obligát zaj, nem vakuz bele senki a szemembe, nincs kötelező evés-ivás, és már karácsonyi spamek se jönnek, most jó.
Most csend van.
Most van az a mező, ahol végre igazán járni lehet.
Magam sem tudnék többet-jobbat kívánni senkinek... Menjetek át minden mezőn, lépjétek át a sáncokat időben, és vigyázzatok eközben minden vakondtúrásra is...:-)
B.Ú.É.K.
Utolsó kommentek