epiteszforum

Természeti környezetben sokszor nehéz megtalálni azokat a biztos igazodási pontokat, amelyek mentén felépíthető az elképzelt épület. A szlovéniai Podčertrek településen található Sotelia Wellness Hotel meredek domboldalban helyezkedik el, két meglévő, különböző építészeti megfogalmazású szálloda között. Az új épület egyikükhöz sem próbál meg alkalmazkodni, hanem - tisztes távolságot tartva tőlük - a természeti környezettel keresi a kapcsolatot.

Az Enota tervezőcsapata (Dean Lah, Milan Tomac, Petra Ostanek, Anže Zalaznik, Eva Matjašič, Darko Vasiljevič és Mojca Žerjav) olyan koncepciót alkotott, amely léptékével, struktúrájával a táj részévé igyekszik válni, minél kisebb sebeket ejtve rajta.

Egy újabb hotel, ezúttal a szomszédból.

Ha nem magától a tervezőtől tudom meg a teljes históriát, sosem jutott volna eszembe, hogy a mára már kicsit lerongyolódott BNV területén álló két éve felújított EXPO Hotelről többet is gondoljak, mint egy jól sikerült szállodafelújításról.

Bár nem teljesen a véletlen műve a találkozás, de mindenképpen példaértékű, ahogyan egy épület felújításában az eredeti tervező szintén építész fia, ifj. Horváth Ákos végül a vezető tervező, Rosta S. Csaba társtervezőjévévé válik.

Egy hotelfelújítás mögött húzódó másik történet a megújulásról és a folyamatosságról, és két építész rendkívüli kollegiális kapcsolódásáról.

2011. március 27-én 0 órától „Kiváló magyar termék” fogadja majd a Ferihegy 2A és 2B terminálra érkező utasközönséget. A 2A és 2B terminál közt létesített épületrész reprezentatív utasváró, egyben utasellenőrző-és poggyászkezelő központ is. A hatalmas alapterületen új kávézók, éttermek és -várhatóan luxus márkákat forgalmazó- üzletek is helyet kaptak.

A végül Sky Court (Égi Udvar) névre keresztelt T2 terminál nemrégiben elnyerte a Tierney Clark Díjat is, amelyet az év legkiemelkedőbb építőmérnöki alkotásának adományoz minden évben a brit-magyar díjat alapító Institution of Civil Engineers (Brit Építőmérnöki Kamara), a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége valamint a Magyar Mérnöki Kamara. Az építész méltán elégedett, az építő joggal büszke.

"Itt az ember önkéntelenül is mindig felfelé néz. A mennyezeten mintha anyag és fény örökké változó, égi víztükörben egyesülnének. Lenyűgöző, napfénycsíkokkal felhasított íves tető, tágas fehérség, örökké változó tükröződések." - fogalmazta meg Mizsei Anett.

Az új szárny a tervező hasonlatával élve a tiszta zenei „A” hangot szólaltatja meg az építészet nyelvén. Letisztult formák, szerkezetiség, és a lehető legkevesebb és legvisszafogottabb anyag használata jellemzi.A megnyitás előtti utolsó pillanatban Tima Zoltán az Égi Udvar vezető tervezője kalauzolt minket körbe. Repültünk:)

Húsz csapat vesz részt a világ minden tájáról a Solar Decathlon 2012 egyetemek közötti nemzetközi hallgatói versenyen. Köztük a BME csapata is, a régióból elsőként!:)
A résztvevőket pályázat alapján választották ki, amelyben négy témakörben kellett meggyőzni a szervezőket a projekt életképességéről: Terv és Innováció, Finanszírozás, Projektintegráció és Projektszervezés.

A megmérettetésen a résztvevő csapatoknak a piaci szereplőkkel együttműködve egy kizárólag napenergiát hasznosító, rendkívül energiahatékony, környezettudatos, könnyűszerkezetes lakóépületet kell megterveznie és felépítenie.
A verseny fő célkitűzései között szerepel a megújuló energiák és energiahatékony szerkezetek megismertetése a diákokkal, az új technológiák széleskörű elfogadtatása a társadalom körében, ezek használatának ösztönzése, valamint a szoláris technológiák épületszerkezetekbe történő esztétikus és szerves integrálása. A csapat fő célja, hogy bemutassa: a napenergia felhasználása lehet esztétikus, kényelmes és megfizethető.

Hajrá, BME! :)

Nem véletlen, hogy Budapesten sétálva egyre több világsztárba lehet botlani. Nálunk forgat Jeremy Irons, Anthony Hopkins vagy Uma Thurman, s a helyzet csak fokozódhat, hiszen Rákospalotán 2010 nyarán átadták az Origo Filmstúdiót is.

Az Origo Filmstúdió központi épületének tereit a rendeltetéshez illő friss, kortárs belsőépítészeti világ jellemzi, amely sok helyen a díszletszerűség érzetét kelti. A belső világ ifj. Benczúr László és Weichinger Miklós elképzelései szerint alakult ki, míg a ház építész tervezője Benczúr László volt.

A teljes projektet a Metszet egy korábbi számában Szabó Levente is véleményezte.

Szolnokon egy hete adták át Közép-Európa leghosszabb gyalogoshídját. Az ünnepségen a hideg ellenére rengetegen gyűltek össze és várakoztak arra, hogy végre feljussanak és átsétálhassanak a város tüdejének számító Tiszaligetbe. Órákkal a sötétedés után pedig magától értetődő természetességgel kezdett el élni a híd: A tömeg elvonulása után sétáló párok, kisgyermekes családok, kutyások, biciklisek vették birtokba a terepet, és megjelentek az első kocogók is. A tiszavirágra emlékeztető híd érezhetően tetszett a rajta sétáló szolnokiaknak, legalábbis erre engedtek következtetni a lépten-nyomon elcsípett mondatok, beszédfoszlányok. Calatrava, akinek hatása erősen érződik a hídon (és az igazán nagyoktól tanulni sosem szégyen, különösen ha az ember még kitűnő tanítványként is vizsgázik) egyszer így fogalmazott: „Egy híd létesítése fontosabb  kulturális gesztus lehet, mint egy új múzeum nyitása, ugyanis a híd mindenki  számára – még a művészet iránt nem érdeklődők számára is – hozzáférhető. Egy műtárgy, mely nem csupán átalakítja a természetet, hanem egyben egyfajta rendet is teremt – ennél nincs hatásosabb.”
Ezt a műtárgyat - mert azt hiszem, okkal nevezhetjük annak- dr. Gajdos István vezetésével az A.D.U. Építészirodának valamint Pálossy Miklósnak, a Pont-Terv Zrt. mérnökének köszönhetjük. Igen, mi is köszönjük, és a szolnokiakkal együtt örülünk neki. Hidat építeni cool, jó és szép hidat tervezni ill. építeni meg még annál is jobb dolog. Az átadó eseményről és az első impresszióinkról pedig részletesebben itt számoltunk be.

Gyerekkoromban meghatározó volt egy aprócska baba, amit Lengyelországból kaptam. Visszaemlékezve semmi különös, de azért mégis... Később jött a lengyel grafika, lengyel plakát, lengyel film, megfejelve egy '89 nyarán megejtett lengyelországi úttal (az élményhalmazból a legidevágóbb egy délután az akkor még turisták által kevésbé ismert krakkói Jama Michalika kávézóban)

Aztán idővel valahogy eltávolodott, elhalványult az egész, itthon már kevésbé lehetett bármit is látni, érzékelni abból a lengyel vizuális kultúrát átható spirituszból, ami egyszerre eredményezett "faragatlanul" szikár, ugyanakkor gondolati síkon finoman cizellált tárgyakat, tipográfiát, épületeket... Pedig ott volt az mindig, csak mi nem törődtünk vele már annyit. A rendszerváltást követően figyelmünket távoli, addig egyáltalán, vagy alig elérhető "célpontok" kötötték le, és lassan megfeledkeztünk saját legközelebbi szomszédainkról. Pedig megéri kicsit körbenézni.

Paweł Świerkowski és Bartosz Jarosz fiatal lengyel építészek, akik a poznańi Műszaki Egyetem elvégzése és külföldi tapasztalatszerzések után alapították meg saját irodájukat Neostudio néven. Munkáikkal gyorsan ismertté váltak, ezek közül két, Poznań környéki lakóházukat Nemes András mutatja be.

Újra Japán, egy - a múltkori PET Architecture-darabokhoz viszonyítva fényűző méretekkel rendelkező - családi ház, és egy környezetbarát technológia. A levegő temperálását OM-szolár rendszerrel oldották meg, s mintha csak ennél több célja nem is lett volna a designnak, úgy rímelnek rá a technológiára a ház építészeti megoldásai. Ez a mély szakmai alázat ugyanakkor látványra is végtelenül gyönyörű, egyszerűségében is nagyszerű eredményt szült.

"Szép lehetsz, de okos nem" - Álljon hát itt nem csak az eredeti, de a kifordított ("Okos lehetsz, de szép nem") mondás élő cáfolata: A Nagoja kertvárosi részén felépült családi ház tervezője Nyilas Ágnes Japánban élő  építészmérnök, a Chukyo University környezetbarát építészetet oktató tanára. Építész munkatársai Iwamuro Yasuharu és Ito Yasuyuki, a nagojai Coelacanth and Associates tervezői voltak.

Új év, remélhetőleg kialudt másnapossággal. Valljuk be, nálunk ilyenkor, az évzáró céges buliktól a karácsonyi spiccen át január első munkanapjáig tartó időszakban szezonja van az ivásnak. (Máskor is, csak azok a napok gyorsabban elrepülnek). Ha az embernek nincs nagy kedve belecsapni a lecsóba, és a szüntelen jövés-menés közben végigszakérteni mindenki  vidéki rokonságának összes pálinkáját, hogy végül, a berúgás szilveszteri crescendójában pezsgővel öntse nyakon az elmúlt másfél hetet, akkor a szolidabbnak tűnő borozás mellett dönt.

Ha Hamvas Bélai magasságokba most nem is emelkedünk, azért egy jó bort, s hozzá a körítést bármikor értékelni tudunk. Például a Kis Péter által tervezett, nemzetközi elismerést is kiváltó Laposa Pincészet épületét.

Az épületet Mónus Jánoson kívül Török Tamás is górcső alá vette.

Itt billegünk az idei Karácsony legvégén; huszonhatodika vége van, hát ez is megvolt, féllábbal innen, féllábbal túl vagyok, lépnék is már egy jó nagyot az Újév felé vezető mezőn, gázolnék át már nagy léptekkel, (kicsit sietősen is, azt hiszem), hagynék nyomot a hóban vagy a sárban (bár hó is, sár is, és a nyomok is mulandók), csak most legyen végre igazán vége az elmúlt napoknak, és legyen végre valóban csend.

Nekem alapvetően ilyenkor a legjobb, Karácsony és Újév között, ebben a szusszanásnyi csendben, két nagyon fontos dolog közt félúton; ilyenkor, amikor már alábbhagy az obligát zaj, nem vakuz bele senki a szemembe, nincs kötelező evés-ivás, és már karácsonyi spamek se jönnek, most jó.

Most csend van.

Most van az a mező, ahol végre igazán járni lehet.

Magam sem tudnék többet-jobbat kívánni senkinek... Menjetek át minden mezőn, lépjétek át a sáncokat időben, és vigyázzatok eközben minden vakondtúrásra is...:-)

B.Ú.É.K.